Kalendárium
Július 26. vasárnap
Szent Jakab hava
Évközi XVII. vasárnap
Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Szűz Mária szülei
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mt 13,44-52
Jézus azt mondta a tömegnek: Hasonló a Mennyek Országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
Hasonló a Mennyek Országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.
Hasonló a Mennyek Országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás.
Megértettétek mindezeket? – kérdezte Jézus. Azt felelték Neki: Igen. Ő pedig azt mondta nekik: Így tehát minden írástudó, aki járatos a Mennyek Országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.
Máté evangélista evangéliumának retorikai középpontjába, a 13. fejezetbe gyűjtötte össze (a fejezetek számozása a későbbi korokban keletkezett, és semmi jelentése sincs a számoknak) az általa legfontosabbnak tartott példabeszédeket, amelyek a Mennyek Országáról szólnak.
Mivel minden példázat, hasonlat csak egy modell, ami föltár valamit az ábrázolt valóságból, ugyanakkor más dimenziókat meg elrejt, ezért „egy kép nem kép”. A példabeszédek együttesen tárják föl Isten Országának valóságát. Ebben az evangéliumi szakaszban is több példabeszédet és hasonlatot olvashatunk a Mennyek Országáról.
A szakasz elején egy ún. példabeszéd-pár olvasható, ahol ugyanaz a tanítás különböző képekkel jelenítődik meg. Isten Országára rátalálni azt jelenti, hogy az életünk fenekestül fölfordul. Aki azt gondolja, hogy lehet úgy Isten közelébe kerülni, hogy minden változatlan marad az életünkben, az téved.
A másik példabeszéd alapgondolata a „most” és a „majd” közötti feszültség. Most mindenki tagja lehet az Egyháznak, jó és rossz ember egyaránt, az ítélet csak a „végén” következik be, akkor lesz a „nagy szétválasztás”, az Ítélet.
Az utolsó „hasonlat” pedig arra hívja föl mindegyikőnk figyelmét, hogy a világban értő szemmel és szívvel kell jelen lennünk, hiszen minden, amit mi, vagy az elődeink átéltünk, vagy megtapasztaltak, az Isten-ismeret forrásává lehet.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
1083. Gellért püspököt szentté avatják
1847. Libéria megalapítása
1908. Az Egyesült Államokban megalakul a Bureau of Investigation, az FBI elődje
1945. Megbukik Winston Churchill brit miniszterelnök.
Ezen a napon született:
1678. I. József német-római császár, magyar és cseh király
1856. George Bernard Shaw ír származású angol író, Nobel-díjas
1875. Carl Gustav Jung svájci pszichiáter. Kesswillben Svájcban született egy református lelkész fiaként. A bázeli egyetem orvosi karán végzett.1905-tők a zürichi egyetem pszichiátria professzora. 1907-13-ban kapcsolatban állt S. Freuddal, majd szakított a pszichoanalitikus iskolával és abbahagyta a tanítást is. 1933-ban visszatért a katedrára. 1948-ban Zürichben megalapította a Komplex Pszichológia Intézetet. Zürichben halt meg 1961-ben, Számos könyve magyarul is megjelent: Emlékek, álmok, gondolatok. 1987., A lélektani típusok ált. leírása. 1988.,Analitikus pszichológia. 1991., Gondolatok a jóról és a rosszról. 1996., Gondolatok az álomról és az önismeretről. 1997., Gondolatok a látszatról és a létezésről. 1997., Gondolatok a szexualitásról és a szerelemről. 1997., Gondolatok az apáról, az anyáról és a gyermekről.1997., A szellem szimbolikája. 1997., Gondolatok a természetről. 1998., Lélekgyógyászat.1998., - Szellem és élet. 1999.
1894. Aldous Huxley angol származású amerikai biológus, író
1907. Pelle István tornász, kétszeres olimpiai bajnok
1907. Gertler Endre hegedűművész, tanár
1908. Salvador Allende chilei politikus, Dél-Amerika első szabadon megválasztott szocialista elnöke
1921. Molnár Tibor Jászai- és Kossuth-díjas színművész
Ezen a napon hunyt el:
1864. Fáy András író, politikus
1882. Vetter Antal honvéd tábornok. Anton Vetter von Doggenfeld 1803-ban született az itáliai Velence melletti Mestrében, ahol apja lovasezrede állomásozott. A budai születésű édesapja lovas törzstiszt volt és a szombathelyi születésű édesanyja szintén katonacsaládból származott. Gyermekként élte át a napóleoni háborúkat és iskolai tanulmányait Pécsett kezdte el. Apja nyomdokaiba lépett, amikor 1815. április 11-én, 12. életévében felvették a bécsújhelyi katonai akadémiába. Az ifjú Vetter a katonai akadémián töltött nyolc esztendő alatt alapos általános és katonai képzést és nevelést kapott. A bécsújhelyi akadémia egyik legjobban képzett növendéke volt és tanulmányait kiemelkedő eredménnyel fejezte be 1823. szeptember 18-án, amikor előléptették zászlósnak. Első tiszti beosztását a Grazban állomásozó itáliai (Brescia) hadkiegészítésű, akkor Prohaska, majd gróf Haugwitz 38. sorgyalogezredben foglalta el. Nagy szorgalommal és hozzáértéssel látta el zászlósi feladatkörét. Kiválóan megállta helyét, és ezredében jó hírnevét azzal is növelte, hogy rendszeresen széles körű hadtudományi tanulmányokat folytatott, ezáltal továbbfejlesztette és elmélyítette katonai ismereteit és irodalmi képzettségét. A zászlósi szolgálata alatt megismerte nemcsak a század, hanem az osztály, a zászlóalj és az ezred életének, kiképzésének, gyakorlatainak, harcászatának és vezetésének alapvető kérdéseit. Értékes elméleti és gyakorlati ismereteket szerzett a dandár, a hadosztály, a hadtest és a hadsereg, a különböző fegyvernemek és szolgálatok így többek között a vezérkar szerepéről, a főszállásmesteri törzs működéséről. Ezrede az 1830. esztendőben Grazból áttelepült a lombard-velencei királyságba, de őt tanárként átvezényelték a grazi kadétszázadhoz. 1826-39 között felváltva matematikát, katonai felmérést, tábori erődítéstant, fegyvertant és gyakorlószabályzatot oktatott. Tanári vezénylését fenntartva, 1831. március 15-én előléptették alhadnagynak és áthelyezték a Modénában állomásozó Stájer hadkiegészítésű, lovag Luxem 27. sorgyalogezred 1. Landwehr zászlóaljába, amely grazi helyőrségi szolgálatot látott el. Kiemelkedő oktató és nevelőmunkája eredményeként, tanári vezénylését továbbra is megtartva, 1834. április 17-én előléptették főhadnagynak és áthelyezték a győri főhadkiegészítésű, őrgróf Hessen Homburg 19. magyar sorgyalogezredbe. A korabeli kedvezőtlen előléptetési viszonyok ellenére 1839. január 28-án előléptették alszázadosnak és áthelyezték a galíciai Lembergben állomásozó, nagyváradi főhadkiegészítésű, báró Máriássy 37. magyar sorgyalogezredhez. Kiváló csapattiszt lett, és példásan megállta helyét századában, zászlóaljában és ezredében, amiért 1840. szeptember 1-jén előléptették századosnak. Rövidesen ő lett az ezred Bécsben állomásozó két gránátosszázada egyikének a parancsnoka. Hadtudományi képzettségével, katonai vezetői tulajdonságaival és szolgálati tevékenységével magára vonta a legmagasabb katonai körök figyelmét. Amikor 1843-ban kiadták az új gyakorlószabályzatot, Albrecht főherceg, alsó-ausztriai főhadparancsnok 36 gránátos tiszt közül Vetter Antalt választotta ki az Udvari Haditanács által elrendelt tanzászlóalj személyi állománya és tisztikara tanítására, oktatására, mely1845 tavaszáig tartott. 42 évesen törzstiszti ranggal ismerték el, 1845-ben előléptették az ezred 3. őrnagyának és kinevezték a 3. zászlóalj parancsnokának. 1846 februárjában részt vett a galíciai parasztfelkelés leverésében és a február 26-i gdówi és wieliczkai ütközetben. 1847-ben a 3. zászlóaljat Lembergből Nagyváradra, az ezred főhadkiegészítő helyére helyezték át, és így az a magyarországi (budai) főhadparancsnokság nagyváradi hadosztálya debreceni dandárának kötelékébe került. 1847. július elején kinevezték az ezred 2. őrnagyának. Eben az időben parancsnokai már nagy karriert jósoltak az akkor összesen 24 évet 1 hónapot és 13 napot leszolgált tisztnek, aki jól beszélt németül, magyarul, olaszul és elég jól franciául. Úgy jellemezték, mint aki kiemelkedő katonai műveltséggel rendelkezik, magatartásában komoly, nyugodt, készséges, kifogástalan modorú, tiszttársai körében kedvelt, feljebbvalóit tiszteli, alárendeltjeivel szigorú, méltányos és gondoskodó. Nagyváradon éli át a történelemformáló márciusi viharos átalakulásokat, a szentesített törvények kihirdetését, az első felelős magyar kormány és a Hadügyminisztérium hivatalba lépését. 1848 áprilisától a 37. magyar sorgyalogezred 3. zászlóalja is a magyar Hadügyminisztérium alárendeltségébe került és Mészáros Lázár hadügyminiszter rendeletére a megyei és városi közigazgatási hatóságok előtt 1848. május 30-án felesküdött a magyar alkotmányra. 1848. június 30-án előléptették alezredessé, ő lett az ezredparancsnok helyettese és az 1. zászlóalj parancsnoka. A hadügyminiszter utasítására 900 fős zászlóaljával Nagyváradról 1848. július 13-án indult el Nagybecskerekre, ahol a báró Bechtold altábornagy parancsnoksága alatt álló délvidéki hadsereg kötelékébe került, beosztva a magyar védvonal balszárnyát alkotó, Kiss Ernő ezredes nagybecskereki dandárjába. Megbízták az Écskán állást foglalt előőrs (6 gyalogszázad, 2 lovasszázad) parancsnokságával. Hamar kitűnt és nagy érdemeket szerzett az 1848. szeptember 2-i perlaszi szerb tábor elleni haditerv kidolgozásában, hidegvérűségével, határozottságával és személyes bátorságával a sikeres támadás végrehajtásában és a győzelem kivívásában. Oroszlánrésze volt a Nagybecskerek elleni szeptember 9-i szerb támadás meghiúsításában, a Perlasz és Tomasevác felől támadó két lázadó hadoszlop véres harcbani szétverésében, a felbomló szerb csapatok menekülésre kényszerítésében. 1848. október 1-jével honvéd ezredesnek léptettek elő. Nagy szerepet játszott példamutatásával, érvelésével és fellépésével abban, hogy a hivatásos tisztek ne hagyják el tömegesen a délvidéki hadsereget. Amikor az október végén és novemberben végrehajtott hadseregszervezés eredményeként létrejött a három hadosztályból álló bánsági mozgóhadsereg, melynek parancsnoka Kiss Ernő honvéd tábornok volt, akinek ő lett a helyettese. Az 1848. október végétől a távollévő Kiss Ernő helyett, a hadsereg parancsnoka lett, 1848. november 5-én vezérőrnaggyá léptették elő. A honvédtáborkar vezetője 1848. december 4-én lett. Mindent megtett a két felelős magas beosztása a hadseregparancsnoki és a honvéd vezérkarfőnöki kötelezettségeinek teljesítésére, bár ebben számos körülmény gátolta. Klapka Györggyel együtt ő készítette el a magyar seregek visszavonulásának és összpontosításának terveit 1848. december 20-án. Mészáros Lázár távollétében a hadügyminisztérium megbízott vezetője volt 1848. december 28.–1849. január 18.között . Görgei Artúr és Dembinszky Henrik vetélkedésének véget vetve Kossuth Lajos őt nevezte ki a magyar hadseregek fővezérének 1849. március 8-án, de betegségre hivatkozva nemsokára lemondani kényszerült. Felgyógyulása után a déli hadsereg főparancsnoka és a mérnökkar vezetője volt 1849. július–augusztusban, majd lemondott. Nevéhez fűződik a szabadságharc egyik utolsó nagy győzelme a kishegyi ütközet: 1849. július 14-én. A szabadságharc bukása után bujkált, külföldre menekült. Részt vett az olaszországi és a poroszországi magyar légiók szervezésében. A kiegyezés után hazatért, Pozsonyban telepedett le. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök katonai tanácsadójaként jelentős szerepet játszott az önálló magyar hadsereg megszervezésében.
1967. Füst Milán író, költő, drámaíró, esztéta. 1888-ban született Budapesten. Apja 1896-ban bekövetkező halála után anyjával (Weisz Jozefa) nehéz körülmények között él közel húsz évig. 1903-ban tüdővérzést kap, utókezelésként egy hónapot tölt Abbáziában. Bár felépül, ettől kezdve állandó halálfélelemben él, betegségeit aggodalmasan számon tartja. 1908-ban ekapcsolódik a Nyugat indításába, itt jelenik meg első írása, Peter Altenbergről. 1909-ben a Nyugatban megjelenik első verse (Szétforgácsolt erők), tanulmánya (Gondolatok vázlata a külső és belső szemléletről), és cikke (Szigeti József). A folyóirat rendszeres munkatársa lesz. Kosztolányival, Karinthyval, Tóth Árpáddal, Nagy Zoltánnal, Somlyó Zoltánnal kerül közelebbi barátságba. 1912-ben jogi doktorátust szerez, 1921-ig a főváros több felsőkereskedelmi iskolájában közgazdaságtant tanít. 1914-ben jelenik meg első kötete, a Változtatnod nem lehet. Egy újsághír alapján megírja a Boldogtalanok című drámáját, melyet a Nyugat is közöl. 1918–19-ben a Vörösmarty Akadémia ügyésze, részt vesz az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetségének megszervezésében. 1920-ban politikai szerepvállalása miatt iskolájában fegyelmi eljárást indítanak ellene; nyugdíjaztatását kéri. Kitanulja a szűcsmesterséget. Megírja Advent című kisregényét. Az Athenaeum pályázatán első díjat nyer Az aranytál című kisregényével. Megjelenik második verseskötete, Az elmúlás kórusa; bevezető tanulmányt ír Berzsenyi Dániel válogatott verseihez. 1922. Derkovits Gyula illusztrációival megjelenik az Advent. 1923-ban feleségül veszi volt tanítványát, Helfer Erzsébetet. 1925–26-ban sorra jelennek meg a Nyugatban egyfelvonásosai (Ákoska; A zongora; Atyafiak és a nők). 1927-ben befejezi Catullus című drámáját, melyet a Nyugat közöl. Súlyos neurózisának kezelésére hat hónapot tölt Baden-Badenben, Georg Grodeck szanatóriumában. 1931-ben írja meg Negyedik Henrik király című tragédiáját. 1933-ban feleségével meglátogatják Dubrovnikban Déry Tibort, akivel hosszabb görögországi utazást tesz. 1934-ben írói munkásságának 25 éves jubileumát ünneplik a Zeneakadémián. Megjelennek Válogatott versei. 1942-ben befejezi A feleségem története című regényét, melyet 1935-ben kezdett el írni. 1947-ben számos előadást tart, felolvasásokon vesz részt, többször szerepel a Magyar Rádióban is. 1948-ban Lukács György és Korniss Gyula bírálata alapján a budapesti egyetemen az esztétika magántanárává habilitálják. Kossuth-díjat kap. 1951-ben megkezdi híressé vált előadásait a budapesti egyetem bölcsészkarán. Shakespeare-előadásait nagy tanulmányokban is közzé teszi. Lefordítja a Lear királyt, mely felajánlása volt Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjára. 1953-ban betegségei tolókocsiba kényszerítik. 1955-ben többéves hallgatás után megjelennek új kisregényei, Őszi vadászat címen. 1956. november 2-án az Irodalmi Újságban jelenik meg, s a rádióban is elhangzik az Emlékbeszéd Thukydidész modorában az elesett hősök sírja felett című írása. November 4-én a Parlamentbe viteti magát: Hruscsovhoz akar felhívást intézni, melyet négy nyelvre lefordítanak, de beolvasni már nem volt idő. 1965-ben irodalmi Nobel-díjra jelölik. Budapesten halt meg, temetése – akarata szerint – teljes csendben történt.
1999. Bay Béla vívó, edző, sportvezető
2000. John W. Tukey amerikai statisztikus, a software és bit kifejezés kiötlője
