Kalendárium
December 10. szerda
Karácsony hava
Advent 2. hete
Loretoi Madonna
„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Mt 11,28-30
Jézus így szólt: Jöjjetek Hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és Én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok Tőlem, mert Én szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16;]. Mert az Én igám boldogító és az Én terhem könnyű.
Jézus, Akit várunk szelíd és alázatos, tehát nem kell félnünk Tőle, inkább Hozzá kell menekülnünk, mert Ő segíteni tud rajtunk. Egy haragvó Istent nem kellett volna kereszten kinyilatkoztatni. Az Üdvösséget hozó Istent Jézus szelídsége tárja föl, ami valóban örömhír azoknak, akik addig csak a Teremt és Ítélő Istennel, és az Ő hatalmával találkoztak.
Jézus alázata nem alázatoskodás. (A magyar nyelv szépsége, ahogyan egy érték hordozó szóból a „kodik” képzővel annak ellentétét, torzulását tudja kifejezni pl. okos – okoskodik.) Jézus alázata abban áll, hogy mivel pontosan tudja, hogy Ő kicsoda, ezért nem kell mindenáron, erőnek erejével bizonygatni azt.
Az eredeti szövegben szereplő szó, amivel Jézus a saját „igáját” jellemzi az, hogy „hasznos”, s ezért, mivel az ember hasznára, javára van, ezért boldogító is. Mi mindig másban keressük a boldogságunkat, mint amiben az van. Jézus arra buzdít, hogy az Ő „igáját” vegyük magunkra, mert az boldogító. Ha valóban hiszünk, azaz bízunk Benne, akkor vállaljuk az evangéliumi élet terheit, s akkor nyugtalan lelkünk békét talál, amit már nem befolyásolnak külső körülmények.
Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos
Ezen a napon történt:
361. Julianus Apostata (Flavius Claudius Julianus) lesz a római császár (361-363) a „Hitehagyott” melléknévvel tartják számon, mert császárrá történő kikiáltását követően nyíltan szembefordult a kereszténységgel, és a hagyományos görög-római vallásokat ápolta és pártfogolta, melyeket szerinte a Jamblikhosz-féle újplatonizmus hozott közös nevezőre. Több véres keresztényüldözés fűződik hozzá
1520. Luther Márton nyilvánosan elégeti Wittenbergben a kiközösítéséről szóló Exsurge, Domine ('Ébredj föl, Uram' vö: Zsolt 73,22) kezdetű pápai rendeletet X. Leó pápa által 1520. június 15-én kiadott bulláját. Luther ellen. A bulla Eck, Johann és a lőveni teológusok véleménye alapján Luther 41 tévedését ítélte el anélkül, hogy egyenként minősítette volna azokat, valamint elrendelte, hogy Luther írásait nyilvánosan égessék el, és kiközösítéssel fenyegette meg, ha 60 napon belül vissza nem vonja tételeit. A pápa 1521. január 2-án Decet Romanum Pontificem bullájával kiközösítette Luthert.
1582. Franciaország átáll a Gergely-naptárra
1642. II. Ferdinánd felségsértőnek nyilvánította Zrínyi Pétert
1868. Londonban üzembe helyezték a világ első közlekedési lámpáját
1901. Először adják át a Nobel-díjat. Az Alfred Bernhard Nobel (1833-1896) svéd vegyész, feltaláló és gyáros által alapított nemzetközi díjat, halála évfordulójának napján évente öt tárgykör kiemelkedő képviselőinek osztanak ki. Nobel főleg a robbanóanyagokkal kapcsolatos találmányainak és azok gyártásának hasznából, valamint oroszországi üzemeinek és bakui olajkútjainak jövedelméből alapította a díjat végrendeletével, mely szerint „a biztos értékpapírokba fektetett tőke éves kamatait 5 egyenlő részre kell osztani, és azok között kell kiosztani, akik az emberiségnek a megelőző évben a legnagyobb szolgálatot tették”. A fizikai és a kémiai Nobel-díjat a Királyi Svéd Tudományos Akadémia ítéli oda „annak a személynek, aki a legjelentősebb felfedezést vagy találmányt érte el”; az orvos- és élettudományi Nobel-díjat a stockholmi Királyi Karolina Orvosi Intézet (Karolinska Institutet); az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia „annak a személynek, aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú művel járult hozzá”; a békedíjat a norvég parlament, a Storting által a saját tagjai közül választott 5 tagú bizottság ítéli oda „annak a személynek, aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátságért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért, a békekongresszusok létrejöttéért”. A békedíjat intézmények is megkaphatják, a többit csak élő személyek. A díjazottak kapnak egy oklevelet az indoklás szövegével, egy aranyérmet és pénzjutalmat. A jutalom összege évről évre változik, a Nobel Alapítvány tőkéje éves hozadékának függvényében. Egyes években, ha nem találtak díjazásra érdemes alkotást, leginkább háborúk idején, nem adják ki az összes díjat. A döntést megelőző egy évben bizottságok kérnek javaslatokat a jutalmazandókra a világ számos akadémiájának tagjaitól és egyetemek professzoraitól, valamint a már díjazottaktól. A jelöltek bármely nemzethez tartozhatnak. A beérkezett javaslatok közül a bizottságok által kiválasztottakat terjesztik a döntésre jogosult intézmények elé, melyek évente október 15-ig határoznak. A díjak megoszthatóak kettő vagy legfeljebb három személy között, ugyanaz a személy többször is részesülhet a díjban. A kiválasztottak a svéd illetve a norvég királytól veszik át a díjakat. A döntés nem ritkán ellentmondásos visszhangot vált ki főleg az irodalmi- és a békedíjjal kapcsolatosan. Eddig 13 magyar illetve magyarországi származású személy vehette át a díjat: Lénárd Fülöp (1904,fizikai), Bárány Róbert (1914, orvosi), Zsigmondy Richárd (1925, kémiai), Szent-Györgyi Albert (1937, orvosi), Hevesy György (1943, kémiai), Békésy György (1961, orvosi), Wigner Jenő (1963, fizikai), Gábor Dénes (1971, fizikai), John C. Polanyi (1986, közgazdasági), Wiesel Elie (1986, béke), Oláh György (1994, kémiai), Harsányi János (1994, közgazdasági), Kertész Imre (2003, irodalmi). Közülük azonban csak Szent-Györgyi Albert vehette át a díjat magyarországi lakosként, Magyarországon elért eredményért. Több alkalommal kaptak békedíjat ENSZ-vezetők és szervezetek, gyakran jutalmaztak különféle békemozgalmakat, atomfegyver-ellenes személyeket és mozgalmakat. Kaptak békedíjat vallási szervezetek és személyek, többnyire népük védelméért vagy segélymozgalmak szervezéséért: Lars Olof Jonathan Söderblom svéd érsek, az ökumenikus mozgalom vezéralakja; a Kvéker segélymozgalom angliai és USA-beli ága együtt; Albert Schweitzer misszionárius orvos; Georges Henri Pire belgiumi domonkos szerzetes OP, Kalkuttai Teréz anya; Tenzin Gyatso, a 14. dalai láma.
1948. Megalakul a Dobi-kormány, az új miniszterelnök Dobi István
1948. Az ENSZ közgyűlésén elfogadták az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát
1956. Sortűz Miskolcon, ahol 10000 ezer ember követelte a szovjet hadsereg azonnali kivonását
1957. A Mindszenty bíborost Budapestre szállító katonatiszt, Pálinkás-Pallavicini Antal kivégzése
1989. Csehszlovákiában a bársonyos forradalom után megalakult az új kormány; lemondott Gustáv Husák köztársasági elnök
1993. Átadták a Franciaországot Nagy-Britanniával összekötő alagutat
1999. Ariane–5 rakétával pályára állítják az XMM–Newton röntgen tartományban kutató csillagászati műholdat
2005. Megszűnik a rendszeres forgalom a MÁV történetének első pályaudvarán, a Józsefvárosi pályaudvaron
2007. Kudarccal végződik az ENSZ-kormányzás alatti dél-szerbiai Koszovó státusáról folytatott tárgyalások utolsó fordulója, a tartomány azonnal egyeztetéseket kezdett Washingtonnal és Brüsszellel a függetlenség kikiáltásáról
Ezen a napon született:
1827. Korányi Frigyes belgyógyász
1830. Tisza Kálmán politikus, miniszterelnök
1882. Otto Neurath osztrák származású német filozófus, szociológus
1890. Bárdossy László politikus,miniszterelnök
1895. Tanner Ilona (Török Sophie) Baumgarten-díjas írónőnő, Babits Mihály felesége
1913. Takács Paula Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő
1922. Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes
Ezen a napon hunyt el:
1850. Bem József az 1848-49-es szabadságharc lengyel származású tábornoka.
Józef Zachariasz Bem 1794. március 14-én született Tarnówban, Lengyelország osztrák fennhatóságú részén, egy birtokos nemesi családból. A krakkói tüzériskola hallgatója volt, 1811-ben főhadnagyként került a lovastüzérekhez. Részt vett Napóleon 1812-es orosz hadjáratában, s a gdanski erőd védelmének irányításával tűnt ki. Később a varsói tüzériskola tanára lett. A Lukasinski-összeesküvés résztvevőjeként 1822-ben letartóztatták, egy évet kapott, később büntetőszolgálatra került. 1826-ban megvált a hadseregtől, műszaki és természettudományt tanult, majd csatlakozott az 1830-31-es lengyel felkeléshez. 1831. április 10-én az iganei, majd május 26-án az osztrolenkai csatában tüzérparancsnokként járult hozzá a győzelemhez. E sikereiért tábornok lett, s nevét Európa-szerte megismerték. Varsót nem tudta megvédeni az orosz túlerő ellen, a bukás után emigrált. Bejárta Nyugat-Európát, főleg Párizsban élt mérnöki tanulmányokat folytatva, az emigrációt szervezve, de kilenc évig csirketelepen is dolgozott. Közben könyvet írt a lengyelországi nemzeti felkelésről, kiemelve az agrárkérdés fontosságát. 1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, s francia fegyverszállítást ígért az orosz és osztrák megszállók ellen, de a mozgalom nem tudott kibontakozni, így Bécsbe ment, ahol 1848. október 14-én a város forradalmi védőrségének parancsnoka lett. Bécs eleste s a felmentésére igyekvő magyar sereg schwechati veresége után, november 1-jén Pozsonyban a magyar szabadságharc szolgálatába állt. Kossuth november 29-én az erdélyi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. A magyar tábornokok nemigen bíztak benne, bár szigorú fegyelmet követelve újjászervezte a bomlóban lévő erőket és 13 ezer katonával három hónap alatt kiűzte Erdélyből az osztrákokat. Csucsánál legyőzte Puchner seregét, karácsonykor felszabadította Kolozsvárt, s amnesztiát ígért a kapituláló ellenségnek. Megalapította a Honvéd napilapot, újév után a tihucai győzelemmel Bukovinába kergette Urbán alezredes határőreit. Január 13-án elfoglalta Marosvásárhelyt, itt 11 ezer háromszéki felkelő csatlakozott hozzá. Nagyszeben, az ellenség fő erői ellen indult, s a gálfalvi, szelindeki, szászvárosi, vízaknai, piski és nagyszebeni csatákban Puchner déli seregét s a támogató oroszokat is megverte, ezek a Havasalföldre menekültek. Március 11-én elfoglalta Nagyszebent, majd bevonult Brassóba és Puhcner utóvédjét is szétverte a feketehalmi ütközetben. Március 15 évfordulójára Erdélyt a dévai várat kivéve megtisztította - az országgyűlés kinevezte altábornaggyá. 1849. április 16-án 9 ezer fővel kezdte temesközi hadjáratát, májusban Orsováig megtisztította a Bánátot, de az orosz egységek meggátolták egyesülését Görgey és Perczel Mór seregeivel. Erdélybe vonult vissza, s szembeszállt a 70 ezres orosz sereggel, ám július 31-én Segesvárnál döntő csatát vesztett (itt tűnt el Petőfi), augusztus 6-án alulmaradt a nagycsűri csatában is. 9-én Kossuth az összevont seregek fővezérévé tette - e napon Temesvárnál Haynau csapataitól elsöprő vereséget szenvedett, s meg is sebesült. Augusztus 17-én Dévát még elfoglalta az oroszoktól, de másnap a törökországi Vidinbe emigrált. A törökök a lengyeleket Sumlába telepítették, s mert az iszlám hit a kiadatás ellen védelmet jelentett, ő is áttért. Belépett a török hadseregbe, egy orosz-török háborút remélve akart tovább harcolni a cárizmus ellen. Murad Teflik pasa néven, szíriai parancsnokként Aleppóban hunyt el, maláriában 1850. december 10-én. Hamvait a lengyelek később hazavitték, s Tarnówban temették el.
1875. Toldy Ferenc irodalomtörténész
1896. Alfred Nobel svéd kémikus, mérnök, feltaláló, a Nobel-díj megalapítója
1933. Gróf Hadik János politikus
1936. Luigi Pirandello olasz drámaíró, novellista
1944. Ligeti Miklós szobrász
1957. Pálinkás-Pallavicini Antal honvéd ezredes, 1956-os mártír
1972. Moravcsik Gyula, Kossuth-díjas klasszika-filológus
2006. Augusto Pinochet Chile korábbi elnöke
