Kalendárium

 

 

novemberszerda
11
Évközi 32. hét

November 11. szerda

Szent András hava

Évközi 32. hét

Tours-i Szent Márton püspök

 

„NEM CSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER…”
NAPI EVANGÉLIUM: Lk 17,11-19
Történt pedig, hogy miközben Jézus Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán. Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Távolabb megálltak, és hangosan kiáltoztak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, azt mondta: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” [Lev13,49;]. Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.
Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent, és lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. Jézus megkérdezte tőle: „Nem tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Aztán így szólt hozzá: „Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.”
Jézus reformer volt, s nem reformátor. Nem új vallást akart alapítani, hanem megújítani az ember viszonyát Istenhez. Ezért mondja azt a leprásoknak, amit a Törvény is előír, hogy a papoknak kell igazolniuk, ha valaki meggyógyult a leprájából. A tíz ember engedelmeskedik Neki, hisz a szavaiban, ezért elindulnak és így útközben meg is gyógyulnak. Ez idáig egy „happy end”-es történettel van dolgunk. De a hithez nem csupán a „hit-engedelmessége” tartozik hozzá, amivel megtesszük, amit Isten parancsol nekünk, hanem a hálaadás is.
Jézus emberségének vagyunk itt szemtanúi, Aki „mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve”. Ő is vágyott a köszönetre, akárcsak bármelyikünk, mert ez nem emberségünk gyöngesége, hanem emberi természetünk lényeges pontja. Jézus emberileg nagyon közel kerülhet hozzánk ezen a szakaszon keresztül, de többről is van szó. A hit lényegéhez tartozik, hogy a hála által kifejezzük, hogy amit kaptunk, az nem jár nekünk, az ajándék.
Az embereket két dologra kell megtanítani: köszönni és megköszönni, tiszteletet adni és azt elfogadni.
A zsidók jobban lenézték a szamaritánusokat, akiket megvetendőbbnek tartottak, mint a pogányokat, s mégis egy lenézett, megvetett ember lesz a hit tanúja, a hit embere.
Vigyázzunk a lenézéssel, s tanuljunk meg hálásnak lenni Istennek és embereknek, mert ez legyőzi az irigységet és az elégedetlenkedést: békét hoz.

Historia vero testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis. - A történetírás valóban az idők tanúja, az igazság fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a múlt idők hírnöke. (Marcus Tullius Cicero)
„Ne emlegessük annak hibáit, akinek erényeit követni alig bírjuk...” Szent Jeromos

Ezen a napon történt:
1526. Szapolyai János erdélyi fejedelmet, I. János néven magyar királlyá koronázzák Székesfehérvárott.
1533. A török csapatok rajtaütéssel elfoglalták Veszprém, Tihany és Sümeg várát az I. Ferdinánd király pártján álló Szalaházy Tamás püspöktől.
1606. A zsitvatoroki béke megkötése II. Rudolf német-római császár, magyar király, és a török szultán között.
1705. II. Rákóczi Ferenc Zsibó mellett vereséget szenved a császári hadaktól.
1848. Perczel Mór csapatai kivonulnak a Muraközből.
1848. Avram Iancu felkelői Felvincen garázdálkodnak.
1938. Kassa visszacsatolása a Magyarországhoz, az első bécsi döntés értelmében.
1942. Német és olasz csapatok szállják meg Korzikát és Dél-Franciaországot.
1956. A fegyveres ellenállás vége. Feláll az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága. Budapestre érkezik Szuszlov és Arisztov, akik a pár nap múlva érkező Malenkovval együtt a Szovjetunió teljhatalmú helytartói lesznek egy hónapon át.
1972. Az amerikai hadsereg kivonul a Long Binh bázisáról ezzel véget ér az amerikai részvétel a vietnami háborúban.
1981. A Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (Interpol) felveszi tagjai sorába a magyar rendőrséget.
1982. Lech Wałęsa kiszabadul a börtönéből Lengyelországban.
1986. Megkezdi működését a Dunai Vasmű új kokszolóműve.
1990. Pozsgay Imre kilép a Magyar Szocialista Pártból.
1997. Az UNESCO Közgyűlése elfogadta az Emberi Génállomány és Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.
1998. Az izraeli kormány ratifikálja a "Földet békéért" szerződést a palesztinokkal.
2004. Jasszer Arafat halála után Mahmúd Abbász lesz a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) elnöke.

Ezen a napon született:
1791. Katona József író, drámaíró
1811. Perczel Mór honvéd tábornok. Nevelője, Vörösmarty Mihály volt. 1827-ben felvették az 5. tábori tüzérezredbe növendéknek. Az 1831-es lengyelországi felkelés idején a császári katonák közt mozgalmat indított a lengyelekhez való átszökés érdekében, ezért eltávolították a hadseregből. A politikai pályafutása Tolna vármegyében kezdődött, majd az országos közéletben vett részt. Egyre jelentősebb szerephez jut a megyei és az országos politikai életben is. Bátor, szenvedélyes szónoklataival, enciklopédikus tudásával magára vonja a figyelmet. Fejér vármegye közgyűlésén már 1842. október 22-én „nemzeti őrség” felállítását indítványozta. 1848-ban Buda város képviselőjévé választották, és az országgyűlésen a baloldal egyik vezére lett. 1849-ben a kormány és a vezető tábornokok tanácskozásán bírálta a hadvezetést és Kossuthot, ezért fölmentették beosztásából. A szőregi ütközetben (augusztus 5.) és a temesvári csatában (augusztus 9.) mint önkéntes harcolt. Törökországba, majd 1852-ben Angliába menekült. Sokáig élt Jersey szigetén. 1851. szeptember 21-én öccsével, Miklóssal együtt Magyarországon halálra ítélték. 1859-ben – félretéve a közte és Kossuth között fennálló személyi és politikai ellentéteket – Itáliába utazott, és felajánlotta szolgálatait a Kossuth Lajos vezette Magyar Nemzeti Igazgatóságnak, amely a magyar emigráció politikai és szervezési központja volt. Az együttműködés azonban nem jött létre. A kiegyezést csak Kossuth-ellenessége miatt támogatta. Rövid képviselőség után visszavonult és megírta emlékiratait.
1862. Stein Aurél Kabul régész, Belső-Ázsia kutató
1901. Rajeczky Benjamin ciszterci szerzetes, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, népzenekutató
1905. Cs. Szabó László író, esszéista, kritikus. Apai ágon székely, anyai ágon erdélyi szász családból származott. Gyermekkorát Kolozsváron töltötte, Erdély Romániához csatolása után települt át szüleivel Budapestre, ahol a református gimnáziumban és a közgazdasági egyetemen végezte tanulmányait, 1925-26-ban Párizsban volt ösztöndíjas. 1931-ben gazdaságtörténetből szerzett doktorátust. Ezután a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének titkára volt. F. D. Roosevelt (1935) című tanulmányában az amerikai reformpolitikával foglalkozott. 1935-1944 között a Magyat Rádió irodalmi osztályának vezetője volt. A Nyugat köréhez csatlakozott, ugyanakkor a Válaszban és később a Magyar Csillagban is jelentek meg írásai. Esszéi részben útirajzok, ezekben nyugat-európai élményeiről, az ott tapasztalt változásokról számolt be, valamint a magyar és a nyugati irodalomról, művészetről közölt tanulmányokat. 1936-ban jelent meg Egy gondolat bánt engemet című első elbeszélése, ebben Petőfi egy általa elképzelt párizsi utazásának legendáját beszélte el. 1941-ben Makkai Lászlóval együtt Erdély öröksége címmel tíz kötetben rendezte sajtó alá az erdélyi m. emlékiratirodalom válogatását. Az 1944-es német megszállás után lemondott állásáról, Balatonföldváron, majd Budán bujkált. 1945 után a Képzőművészeti Főiskola újonnan alapított művelődéstörténeti tanszékének vezetője lett, 1946-47-ben hosszabb nyugat-európai tanulmányutat tett. 1948 végén tanulmányútra Olaszországba utazott, s nem tért vissza. Kezdetben Rómában és Firenzében élt, majd 1951-ben Londonban telepedett le, s az angol rádió magyar osztályának munkatársaként dolgozott. Írásai ettől kezdve a Látóhatárban, illetve Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében és az Irodalmi Újságban jelentek meg. 1958-ban felvette a brit állampolgárságot. 1972-ben nyugalomba vonult. 1953-ban Rómában jelent meg Magyar versek Aranytól napjainkig című terjedelmes antológiája, amely az emigrációban élő magyarság fiatalabb nemzedékeinek nevelésében töltött be igen fontos szerepet. Az emigráció szellemi életének egyik vezetőjeként tevékenykedett, sokat utazott, számos előadást tartott különböző nyugati m. mozgalmak és irodalmi körök összejövetelein. Londonból figyelemmel kísérte az angol, a francia és az olasz kulturális életet, emellett számot vethetett a hazai eseményekkel. Úti tapasztalatairól kitűnő esszékben számolt be. Két tükör közt (1977) című kötetében részben hazai írókkal: Illyés Gyulával, Weöres Sándorral, Pilinszky Jánossal készített interjúit, részben a vele készült beszélgetéseket gyűjtötte egybe. Irgalom (1955), majd Vérző fantomok (1979) című köteteiben elbeszéléseit rendezte sajtó alá, ezekben tragikus, és ironikus hangoltságban adott számot emigrációs tapasztalatairól, felidézte a régi erdélyi élet vagy az európai kulturális múlt alakjait és eseményeit. A hetvenes években vetődött fel először valamelyik könyvének hazai megjelentetése. 1980 tavaszán a Nagyvilág közölte Dickens Napló című esszéjét, ez év őszén látogatott haza először, s a görög kultúráról előadást tartott a Képzőművészeti Főiskolán. Ezt követően többször járt haza, majd sorra jelentek meg könyvei. 1984-ben hunyt el. Legendás könyvtárát a sárospataki református könyvtár, levelezését és iratanyagát a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi. Végakarata szerint Sárospatakon temették el.

Ezen a napon hunyt el:
1855. Søren Kierkegaard dán filozófus, evangélikus költő. Koppenhágában született 1813-ban. Schelling pozitív filozófiájából és Trendelenburg ismeretelméletéből nyert indításokat. Nem alkotott rendszert, Hegel egyetemesítő panlogizmusával szemben a romantika individualisztikus törekvéseit védelmezte. Szerinte a logikai rendszernek csak gondolkodásunkat szabályozó értéke van, de nem adhatja vissza a valóságot, mely a reális időben velünk együtt folyton alakul, változik és sohasem jut oly lezártsághoz, hogy egészében áttekinthetnénk. A valóságról mint egészről csak Istennek van ismerete. De valóságos léte csak az egyednek van, s reális értéke csak annak az ismeretnek van, ami a mi lelkünkből születik meg, amit egyéni küzdelem árán szereztünk: „az alanyiság az igazság”. A rendszerezéssel szemben az egyén ugrás-szerű, vak döntését, a pillanat jelentőségét (idő, II.) hangsúlyozza jelentősen. Gondolkodásmódját kvalitatív dialektikának nevezte, mely nem az egységre, hanem a különbségekre, az ellentétekre irányul. A folytonosság csak elménk elképzelése, a valóság ellentétek feszültsége, s az egyik állapotból a másikba csak ugrással lehet átjutni. Az élet értékét a feszültség és a fájdalom mértéke határozza meg. Legcsekélyebb értékű az esztéta pillanatnyi élvezetre korlátozott élete; értékesebb a családi és társadalmi kötelességeit bensőséggel teljesítő etikai élettípus; legértékesebb a vallásos élet, mert természet és szellem, végesség és végtelenség ellentétének az átélésével ebben éri el a szenvedés tetőfokát. A kereszténység nem filozófia, hanem a megtestesülés és a kereszthalál paradoxonja és ennek elfogadása. Ezen értékelés alapján kibékíthetetlen az újabb kereszténységgel, melyet az emberi gyengeséggel való megalkuvással vádol. Rigorizmusa miatt került élete végén összeütközésbe egyházával. Több megértésre talált az ellentéteket hangsúlyozó protestáns dialektikus teológiában (K. Barth, R. Bultmann, E. Brunner, F. Gogarten). Hatása érezhető Heidegger (egzisztenciálék) és Jaspers (határhelyzetek) filozófiájában. Gondolatai eredetiek és megfontolandók (II. János Pál pápa Fides et ratio enciklikájában megemlíti), de adós maradt az ugrás célja és a paradox keresztény életmód meghatározásával. Magyarul megjelent munkái: Kierkegaard írásaiból. (1969); Vagy-vagy. (1978); Az ismétlés. (1993) A halálos betegség. (1993); A szorongás fogalma. Uo., (1993); Építő ker. beszédek. (1995); Filozófiai morzsák. (1997); A keresztény hit iskolája. (1998).
1882. Csiky Samu orvos
1884. Alfred Brehm német természettudós és író
2004. Jasszer Arafat palesztin politikus, a PFSZ alapítója, Palesztina elnöke
2009. Kokas Ignác festőművész. 1926-ban született Válon. 1952-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, amelynek 1973 és 1986 közt tanára lett. 1968-ban szerepel a Velencei Biennálén. Az ötvenes, hatvanas évek paraszti világot, személyes múltat ábrázoló festészetét a hetvenes évektől kezdve absztraktabb piktúra követi, mely azonban nem szakít teljesen a jelenségszerű, konkrét mozzanatokkal. Szülőföldjének tájélményeiből táplálkozik, s ezt jeleníti meg keményen felvitt nagy színsíkokkal és szilánkos, karcosan nyers fakturával. Diagonális alakzatai felhasítják a formák felületét, s ami láthatóvá válik, az egy mögöttes világ, a jelenségszerűnél mélyebb és teljesebb, vonzóbb és zaklatottabb, örömökkel és konfliktusokkal teli.
2009. Tüskés Tibor irodalomtörténész

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva